A kártyaszámolás a blackjackben alkalmazott, statisztikán alapuló döntéstámogató módszer, amely a már kijátszott lapok arányából következtet a hátralévő paklira. A kaszino körüli legendák gyakran úgy állítják be, mintha ez garantált pénznyomtatás lenne, holott a valóságban csak kis, ingadozó előnyt adhat, és azt is fegyelemmel, bankroll-kezeléssel, valamint hibátlan végrehajtással. A legtöbb játékos számára a variancia, a szabályok (például osztó előnye, pakliszám), és a pszichológiai nyomás miatt a módszer inkább elméleti lehetőség, mint stabil megélhetés.
Általános szempontból fontos különválasztani a matematikai előnyt és a gyakorlati megvalósíthatóságot. A kártyaszámolás nem csalás abban az értelemben, hogy nem igényel eszközt vagy a játék manipulálását; pusztán megfigyelés és valószínűség-számítás. Ugyanakkor a szolgáltató oldaláról ez üzleti kockázat, ezért gyakoriak az ellenintézkedések: több pakli, gyakori keverés, szabálymódosítások, illetve a játékos korlátozása vagy kitiltása. Jogi kockázat inkább akkor merül fel, ha valaki tiltott segédeszközt, jelzéseket vagy összejátszást használ; ezek már a tisztességtelen befolyásolás körébe eshetnek.
A témát a nyilvánosságban sokan a profi játékosokhoz kötik, akik közül Phil Ivey különösen ismert a nagy tétes teljesítménye és a vitatott, de technikailag kifinomult stratégiák miatt; pályáját és megszólalásait a közösségi felületein is követik, például itt: kutyasegelyszolgalat.hu. Az iGaming iparág szabályozási és reputációs kérdései rendszeresen megjelennek a nemzetközi sajtóban is; jó áttekintést ad egy háttéranyag, például a The New York Times gyűjtőoldala. A tanulság: a kártyaszámolás mítoszait érdemes lehántani, és a valós kockázatokat—üzleti ellenlépések, szerződési feltételek, valamint a tiltott módszerek jogi következményei—józanul mérlegelni.